Nem lehet alibizni - ezért használjuk az outdoort

Mi nekem az outdoor?

Az outdoor nemcsak egy izgalmas módszertan, hanem a működésünk egyik meghatározó alapja. Azért dolgozunk vele, mert képes kimozdítani a megszokottból, és testközelbe hozni a tanulást. A fejlesztés gyakran csak a gondolatainkkal dolgozik: hogyan döntünk, hogyan kommunikálunk, hogyan szervezünk. Az outdoor viszont a testtel kezd beszélgetni – és ezen keresztül ér el a lényeghez.

Miért fontos ez nekem tanácsadóként?

Nagyon fiatalon találkoztam ezzel a világgal. Cserkészként, majd cserkészvezetőként éltem meg először, milyen hatása van annak, ha kint alszunk az erdőben, ha közösen élünk túl valamit, ha egymásra vagyunk utalva. Később már trénerszerepben dolgozva tanultam meg tudatosan reflektálni ezekre a helyzetekre, és azt is, hogyan lehet fejlesztési eszközzé formálni őket. Az élménypedagógia, tapasztalati tanulás lett az alapja a módszertani megközelítésemnek. Azóta is, amikor pl. sziklát mászom szabadidőmben, újra és újra megtapasztalom, mennyire erősen ránt be az élmény az itt és mostba. Amikor az ember ott van a falon, nem marad tér a kifelé mutatott működésekre. Ott nincs póz, nincs megúszás, csak az, ami van. Ezért fontos nekem az outdoor: mert pillanatok alatt megmutatja, hogyan vagyunk jelen, valójában.

Mi teszi annyira különlegessé ezt a módszert más fejlesztési eszközökhöz képest?

Igazán különleges ebben a módszerben az, hogy akkor is működik, amikor „meg sem történik”. Két ilyen helyzet is eszembe jutott. Egy felsővezetői csapattal dolgoztunk, és egyértelmű volt, hogy két kulcsember között feszültség van. Nehezen tudtak együttműködni, nem bíztak egymásban és erről valahogy nem tudtak beszélni. A Jákob-létra gyakorlatot vittük, amit csak párosan lehet megcsinálni, egymást kell felhúzni a fokokon, egymásra kell támaszkodni. Nagyon jó élmény volt a csapatnak, a feladat végére szinte mindenki mindenkivel mászott már közösen, kivéve őket. Mászás után az egyikük azt mondta: „De jó lett volna, ha vele is mehetek.”, a másik viszont nem fogadta el közben a meghívást. És akkor visszakérdeztem, hogy “Figyelj, mit is akarsz te most akkor mondani a világnak ezzel, hogy de jó lett volna ha?”, és akkor hirtelen kinyílt a beszélgetés: „Nem bízol bennem és ez hátráltatja a munkánkat.”, kinyílt az egész együttműködés és bizalom témája és úgy tudtak erről beszélni csapatszinten ahogy előtte soha. Abból az élményből, ami nem tudott megtörténni. Egy másik helyzetben, egy résztvevő azt mondta, hogy nem szeretne mászni. Kérdeztem, vállalná-e azért a biztosítást? Félrehúzódtunk, és ott tanítottam neki, hogyan kell tartani a kötelet. Elmagyaráztam: ha itt fogod jó, ha itt elengeded, akkor a másik leesik. Megállt, elhallgatott, majd azt mondta: „Ez most nekem sok.” Nem történt akció, mégis beütött az élmény: mit jelent az, hogy felelősséget vállalok? Mekkora térben, mekkora tétben? Kiderült, hogy nem akarta ezt az egészet, csak igent mondott, mert úgy érezte, elvárás. És most végre megtalálta azt a pontot, amire ő nemet mond. Megint, meg se történt az akció csak ez a mocskosul nagy érzelmi hatás. Ez az amit az outdoor hoz, olyan dolgok indulnak el, amik attól, hogy csak beszélgetünk, nem tudnának. Valami olyan érzés jelenik meg, valami olyan gát szakad át, valami olyan kapcsolódás tisztul ki vagy csak jelenik meg, ami másképp nem tudna megtörténni.

A testünk nem csak annyira való, hogy a fejünket vigye egyik beszélgetésből a másikba.

Mégis, mintha erre használnánk a leggyakrabban. Különösen vezetői, értelmiségi környezetben: gondolkodunk, beszélgetünk, ötletelünk, a tanulás pedig sokszor csak a fejben zajlik. Az outdoor ezzel szemben a teljes embert kapcsolja be. Nem csak a kognícióra hat, hanem az érzésekre, az ösztönös működésre is. Ezért olyan erős. Nem attól hat, hogy látványos vagy extrém, hanem attól, hogy testközelbe hozza a tanulást. Kapcsolódunk. Egymáshoz, magunkhoz, a jelen pillanathoz. És ez a kapcsolódás az, amit végül magunkkal viszünk, sokkal tovább, mint egy jól megfogalmazott gondolatot.

Az outdoor nem beszélget. Kérdez. A testeden keresztül. És te egyszerűen nem tudsz nem válaszolni.