Mit jelent nekem a kutatás?

A kutatás szóról sokaknak az akadémiai világ, publikációk és grafikonok jutnak eszébe. Nekem más. Nekem a kutatás nem egy elszigetelt tudományos tevékenységet jelent, hanem egyfajta viszonyulást: azt, hogy kérdéseim vannak, és ezekre keresem a válaszokat, másokkal együtt. A kíváncsiságom nem áll meg az adatoknál. Az érdekel, hogyan működünk, gondolkodunk, döntünk. A kutatás számomra egy élő, közös gondolkodási tér, amiben a megélt valóságunkat értjük meg jobban, erősítve a tudatosságunkat és teret nyitva a változtatásra.

Miért kutatok?

Megértésre törekvő, megfigyelő típus vagyok, de számomra a kutatás nem tárgyilagos távolságtartás, hanem kapcsolódás és együtt feltárás. Ezt a kutatás iránti érdeklődésemet már egyetem alatt is ki tudtam bontakoztatni. A TDK-zás nem egy kötelező kanyar volt az utamon, hanem ennek az erős belső kíváncsiságnak kifejezése és azóta sem múlt el a kérdezés iránti vágyam. Elsősorban kutató alkat vagyok és erre épült rá egy fejlesztői attitűd. Coachként vagy fejlesztő szakemberként is szeretem használni a kutatói szemléletet. Abban támogatom az embereket, hogy együtt felfedezzük és megértsük azt, hogy ő, a csapata vagy a szervezet épp miben van, így tudatosabban átlássa a saját világát és ebből a megértésből, felismerésből dolgozzunk tovább. A tanácsadásban ez a két oldal, a kutatói és a fejlesztői attitűd, egymást építik, kiegészítik.

Mit és hogyan kutatok?

A kutatások során nem a módszer érdekel elsősorban; bár igyekszem minden kutatást kicsit más módszertannal csinálni, hogy ebből is tanuljak, fejlődjek; hanem a kérdés, amit felteszünk. Olyan témák mozgatnak, amik túlmutatnak a szűkebb funkcionális témákon – és inkább értékekről, viszonyulásokról, szerepértelmezésekről szólnak. Ilyen volt például a mentoring-kutatás is: azt akartam kideríteni mit jelent valakinek mentornak vagy mentoráltnak lenni. Milyen dilemmái, csapdái, hatásai vannak ennek a szerepnek? Hogyan tud jól működni és hogyan tud rosszul? Az interjúk, fókuszcsoportok, tartalomelemzés; ezek eszközök amik segítenek elérni a célt. A cél pedig mindig az, hogy együtt értelmezzük a tapasztalatokat. Nem azért kutatok, hogy „legyen egy anyagunk róla”, hanem mert így próbálom megérteni, ami körülvesz és egyben mindenki számára kicsit átláthatóbbá tenni ezt a nagyon jól hangzó, de egyben eléggé ködös, bizonytalan határvonalú tevékenységet.

A kutatás mint közös tanulási tér

Azt szeretem a kutatásban, hogy nemcsak én tanulok belőle, hanem a résztvevők is. Sokszor azt tapasztalom, hogy maga a részvétel már önmagában is elindít egy belső munkát. Megfogalmaznak olyasmit, amit addig nem tudtak, új szemszögből néznek rá a saját szerepükre, dilemmáikra. A kutatás nemcsak adatgyűjtés, hanem egy olyan közös tér, ahol gondolkodunk, reflektálunk, és ezáltal fejlődünk. Én is, ők is. Ezért sem különül el számomra a kutatói és a tanácsadói szerep: mindkettő arról szól, hogy segítsem a szakmai tudatosságot és a megértésen keresztüli változást.

Tudatosság és kíváncsiság

Ha minél kevesebb szóban kellene összefoglalnom, miről szól számomra a kutatás akkor azt mondanám, hogy tudatosság és kíváncsiság. Tanácsadóként abban hiszek, hogy a fejlődés egyik első lépése, ha kilépünk az automatikus működésekből és ránézünk arra, amit csinálunk. Ehhez pedig idő kell, figyelem, energia. A kutatás számomra ennek egy módja: egy eszköz, ami segít lelassulni, kérdezni, megérteni. A hajtóerő pedig mindig ugyanaz: a kíváncsiság. Ez nem passzív érdeklődés, hanem kapcsolódás; a másik emberhez, a saját működésünkhöz, a világ mintázataihoz.
Ez a fajta tudatosság és a kíváncsiság együtt az, ami valódi változást indít el.