Mi az az Appreciative Inquiry?

Az Appreciative Inquiry nemcsak egy módszer, hanem szemléletmód, amelyben a jövő nem a múlt hiányainak javított verziója, hanem egy új minőség lehet. A klasszikus fejlesztési megközelítések gyakran problémákból indulnak ki: azt keresik, mi nem működik, hol a hiba, mit kell javítani. Az Appreciative Inquiry ezzel szemben a működő példákra, a sikerekre, a pozitív tapasztalatokra irányítja a figyelmet és ezekből építi fel a változást. Nem azt jelenti, hogy elkerüljük a nehézségeket vagy nem nézünk szembe a valósággal. Hanem azt, hogy a figyelmünket tudatosan arra fordítjuk, ami életet ad a rendszernek. Ez a megközelítés lehetőséget teremt egy olyan fejlesztői térre, ahol nem a hiány, hanem a lehetőség a kiindulópont.

Hogyan formált engem személyesen?

Sokáig otthonosan mozogtam a kritikus, elemző fejlesztői szemléletben. A problémák pontos beazonosítása, a szembesítés, a konfrontáció számomra természetes útjai voltak a tanulás támogatásának és sokszor tényleg hatékony is ez a megközelítés. De egy idő után elkezdett motoszkálni bennem a kérdés: mi van, ha nem mindig ezen keresztül vezet az út? Mi van, ha a változást nem a hiány, hanem a meglévő jó példák, működő dolgok mentén is el lehet indítani?

Ezzel a pozitív szemlélettel először a Cape Cod modell kapcsán találkoztam. Itt kezdődött egy hosszabb tanulási folyamat, amelyben megéltem, hogy a pozitív szemlélet nem egy rózsaszín köd amiben letagadjuk a problémákat, hanem egy nagyon is reális fejlesztői hozzáállás aminek a lényege, hogy ne csak azzal a szemüveggel nézzünk a dolgokra amin keresztül a problémákat látjuk, hanem azzal is ami azt mutatja ami jól működik.

Miért fontos ez nekem tanácsadóként?

Tanácsadóként az Appreciative Inquiry számomra tehát elsősorban nem egy módszertan, hanem egy szemlélet ahogyan egy folyamatban jelen vagyok. Olyan kérdéseket keresek, amik nem a hiányra mutatnak rá, hanem segítenek meglátni, mi működik már most is jól, és hogyan lehet ezekre építkezni. Meghatározó számomra az a gondolat, hogy a kívánt jövő már ott van a jelenben, csak meg kell találni a jeleit. Ez nem mindig egyszerű, a problémák vannak szem előtt, azok miatt kérnek segítséget az emberek. Ilyenkor tudatos döntés, hogy ne elsőként azt kérdezzem: „mi a gond?”, hanem például azt: „volt-e már olyan helyzet, amikor ez jól ment? Mit csináltatok másként akkor?” Például ha egy csapat azzal a kiindulóponttal fordul hozzám, hogy „nem vagyunk elég bátrak, nem állunk ki, nincs hangunk a szervezetben.”, akkor az Appreciative Inquiry szellemiségében nem a hiányérzet elemzésére kezdünk el fókuszálni, hanem azokra a ritkább pillanatokra amikor ez mégis sikerül. A csapattagok így meglátják, hogy ezek nem véletlen kilengések, hanem létező működésmódok, amikből lehet tanulni, és amiket lehet tudatosítani.

A szemlélet erejét jól mutatja, hogy a hosszú távú hatásai talán még kiemelkedőbbek mint a rövid távúak. 15 éve csináltunk egy Appreciative Inquiry alapú projektet amiben több kisebb cég összeolvadását támogattuk. Néhány hónapja amikor ennél a cégnél tartottunk épp egy workshopot kiderült, hogy az emberek azóta is emlékeznek erre az élményre, emlegetik, hogy milyen energizáló volt arról beszélni, hogy mit csinálunk jól és miben vagyunk erősek. Egy olyan meghatározó élmény volt ez a projekt, hogy másfél évtizeddel később is emlékeznek ránk, emlékeznek arra a folyamatra, és alig várják, hogy még egyszer ilyen legyen. Nyilván az eredménye is jó volt, de szerintem nem ezért maradt meg ennyire, hanem azért amilyen élmény volt benne lenni abban a folyamatban és azért ahogyan ez hitet, reményt, energiát adott nekik.

Hogyan hatott ez magára az OD Parternerre?

Érdekes volt megtapasztalni, hogy az Appreciative Inquiry nemcsak az ügyfeleinknél indított el változást, hanem bennünket is formált, mint tanácsadói közösséget. Amikor először behoztam ezt a szemléletet az OD Partnerbe, sokunk számára idegen volt. Elsőre kicsit ellentmondott annak a mély meggyőződésünknek, hogy a fejlődéshez szembe kell nézni a valósággal és ez fájdalmas. Ezzel továbbra is egyetértek, de az Appreciative Inquiry valami mást is megmutatott: hogy nem feltétlenül visz előre, ha folyton ostorozzuk magunkat. Hogy lehet úgy is fejlődni, hogy nem a „miért vagyunk ilyen bénák?” kérdés vezeti a gondolkodást, hanem az, hogy „milyenek szeretnénk lenni?”. A pozitív jövőkép nemcsak motiválóbb, hanem tartósabb energiát is ad. Nálunk ez hozzájárult ahhoz, hogy tudunk továbbra is újra és újra akár nagyokat változni, úgy hogy közben nem csesztetjük magunkat, hogy “de rosszak vagyunk, hogy eddig ezt nem léptük meg”. Szerintem amióta efelé törekszünk, még jobb itt dolgozni az OD Partnerben.

Csak őszintén!

Fontos, hogy hitelesen használjuk ezt a megközelítést, ne mondjunk olyat ami nincs, de mondjuk ki azt a jót ami van. Őszintén, különben súlytalan lesz. Megéri időt szánni arra, hogy beszéljünk arról ami működik, mert ebből is lehet tanulni és energiát teremt. Persze a negatívumokból is rengeteget lehet tanulni, de az sokkal fájdalmasabb. Nem azt mondom, hogy ne lenne értelme a nehézségekből tanulni, de ha a sikerekből való tanulás képessége mindenkinél ott lenne, egy sokkal szebb világban élnénk.

<!-- This embed code may be restricted to use on a single domain, see documentation at: https://help.alchemer.com/help/iframe-embed#limit-permitted-domains-for-embeds -->

<iframe src="/https://survey.alchemer.com/s3/8655354/AI-k-rd-v" frameborder="0" width="700" height="500" style="overflow:hidden"></iframe>