Credo: 

Létezésem fontos eleme az egyensúly, a belső szabadság, és önazonos jelenlét.

Ez a hármas értékrend a tanácsadói munkámban is jellemző rám. Akkor vagyunk jól, ha testi-lelki-szellemi egyensúlyban vagyunk. Akkor tudunk örülni az életnek és kreatívak lenni, ha megvan a belső szabadságunk arra, hogy – megfelelések helyett – saját választásunk és utunk is legyen. És akkor teremtünk igazi értéket, ha tudunk és merünk önmagunkhoz hűen – de a környezettel is egyensúlyban – élni. Ebben hiszek, és ezt szeretném támogatni mind az egyének, mind a szervezetek életében.

Szakmai munkámról:

Sokféle szemlélet, módszer és általam nagyra tartott (szak)ember formált és alakított utamon. Szervezetek fejlesztésénél nagy tapasztalatot adott, hogy dolgoztam multinacionális vállaltoknál a HR többféle területén, támogattam az üzleti vezetőket belső coachként és trénerként, és részt vettem számtalan nemzetközi projektben. Nonprofit szférában évekig dolgoztam oktatási és kulturális területen tanárként, és tehetségműhelyekben, illetve hazai és külföldi alapítványoknál, ahol sajátos nevelési igényű gyerekekkel is foglalkoztam.

Az embert és a szervezeteket holisztikusan, rendszerszemléletben és az egészlegességre való törekvéssel nézem. Ezért tanácsadói és coach munkámban is holisztikus megközelítésű módszerek mentén dolgozom. Ötvözöm a Gestalt coaching, Testtudat fókuszú- és képi kifejeződésen alapuló művészetterápiát, a zeneterápiát, az imaginatív és relaxációs technikákat; a történetmesélést, meseterápiát; tapasztalati élmény útján való tanulást.

Magamról:

Életem fontos része a zene és a művészetek; zongoristaként több mint 20 évet töltöttem művészek, zenészek, színészek között, napi 6 óra gyakorlással, próbákkal, örömökkel, kudarcokkal, „sosemfelejtemel” pillanatokkal. Valahogy sosem a taps volt ebben a fontos, hanem az ezzel járó felejthetetlen mélységek és lelki tapasztalások, az együtt-zenélések, az önismereti út, és a sok-sok értékes művész, akiket megismertem utamon.

Szeretek utazni, világot látni, a természettel együtt lélegezni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy rendszeresen vadkempingezem az Alpokban, ahol nincs térerő, nincs térkép, csak a tiszta hegyek és türkízkék tavak; ilyenkor az adott nap spontán pillanatai, érzései és döntései határozzák meg a következő úticélt. Ilyenkor érzem igazán szabadnak magam, és azt, hogy milyen jó élni!

Földi létem egyensúlyában fontos a materiális világon túli – megfoghatatlan – világ. Ezért rendszeresen járok csendkurzusokra Pannonhalmára, Dobogókőre a Manrézába, az osztrák bencésekhez és jógás elvonulásokra. Ebben nem „irányzatokat” követek, hanem az Egységbe rendeződést, és önmagam folyamatos belső, önismereti munkáját.